Régi jó ismerősök
3. Rész: A rég nem látott kedves By: Kanako
Miya csak futott és futott. Rohant az erdőn keresztül egy nagy szakadékig, amelyen egy folyó haladt keresztül. Itt aztán megállt.
„… Mit tegyek? Bujdokoljak nyomorult életem végéig? Vagy meneküljek a halálba? Anyám biztos maga ölne meg, ha megtudná a szégyenletes hírt, hogy nem lehetek mágus… Bárcsak itt lennél, szerelmem! De elhagytál… 100 hosszú éve elvesztettem életem értelmét… Miért tetted ezt…”
Miya a mindig a nyakában lógó kék drágakövet nézte, melyet még szerelmétől kapott utolsó találkozásukkor. Nézte, majd szívéhez szorította, és leugrott a szakadékba…
Rin:- Sesshomaru-sama!
A szellem feleszmél töprengéséből:- Mit akarsz, Rin?
Rin:- Láttam egy szellemet úszni a folyóban…
Sesshomaru:- És?
Rin:- Pirosra festette a vizet…
Sesshomaru kérésére Rin odavezette őt a patak azon szakaszához, ahol a szellemet látta. Jaken már ráncigálta kifelé a látszólag halott szerzetet a vízből, kevés sikerrel. Sesshomaru odament, félrelökte Jakent, és kihúzta a démont a vízből. Ölébe fektette, majd vizsgálgatni kezdte:
- Hisz ez egy lány…
Mégpedig a sztori hősnője, Miya volt az.
- Még él… Jaken! Hozz kötszert! Rin! Lásd el a sérüléseket!
Jaken ment volna ’ápolni’ a lányt, de Rin fejbeütötte:
- Sesshomaru-sama azt mondta, hozz kötszert, Jaken! Én látom el a sebeit! Igen, ezt mondta!
Jaken csak morgolódott, míg Rin egész ügyesen bekötözte Miya fejét és mellkasát. Míg a szolgák tüsténkedtek, Sesshomaru elmélkedett:
„… Ez a lány… Mennyire hasonlít rá! Mintha a múltból csöppent volna ide… Minden: a kinézete, a hajszíne, a szemei… Olyan… Vonzóak számomra… Lehet, hogy… Nem, soha… Hiszen megfogadtam, hogy nem szeretek többé…”
Nem sokkal később Sesshomaru hangja ébresztette fel a sérültet.
„… Ez Sesshomaru hangja… Ezer közül felismerném… Azé a Sesshomarué, akit már gyerekkorom óta ismerek. Sesshomarué, aki a legjobb barátom volt. Sesshomarué, aki nem engedett csatába 100 évvel ezelőtt. Sesshomarué, aki aznap örökre eltünt… Sesshomaru, tényleg te vagy az… Élek még, vagy a mennyben járok…”
Sesshomaru:- Hogy van?
Rin:- Azt hiszem, kezd magához térni. Nézd! Kinyitja a szemét!
Miya felült, de rögtön összegörnyedt a mellkasán elszenvedett sérülés miatt. Körülnézett:
- Hol vagyok? Ti kik vagytok?
Jaken:- Tehát magadnál vagy végre! Köszönd meg szépen Sesshomaru nagyúrnak, hogy kimentett a folyóból…!
Miya:- Mit? Kimentett? Az ördögbe…
A nevet meghallva Miya tekintetét a kutyaszellemre szegezte, aki megszokott ridegségével meredt rá.
„… Fluff, de megnőttél! Hová tűnt a karod… ?”
- Nem kellett volna kimentened… Szándékomban állt meghalni…
Sesshomaru arca meglepettséget tükrüzött.
Rin:- Ezt nem értem, Sesshomaru-sama! Miért veti el valaki csak úgy az életét?
Miya: „… Ennek volt oka is, buta kislány. De hogy ki nem facsarjátok belőlem, az biztos!…”
Sesshomaru:- Csak egy ostoba vetné el önkényesen az életét. Ez az én véleményem. Mondd, ki vagy te, aki ezt mégis megkísérelte?
Miya:- Mi…
„… Majdnem elmondtam! Én ostoba! Mi van, ha még emlékszik rám? Gyűlöl engem valamiért, ezért is hagyhatott el…”
Hogy nyugodt benyomást keltsen, kicserélte a kötést a fején.
- Mi a nevem, kérded? Karen vagyok.
„… A nevem nem teljesen hazugság. A kutyanevem Miya, a farkasnevem Karen. A szüleim döntöttek így…”
Miya:- A te nevedet már tudom, Sesshomaru nagyúr. Ki kötözött be?
Rin:- Én voltam!
Miya:- Ugye, az a béka, vagy mi nem nyúlt hozzám?
Rin:- Nem, nem hagytam. Egyébként jaken egy gyík, ugye Sesshomaru-sama?
Sesshomaru:- Igen…
Miya:- Köszönöm, öm…
Rin:- Rin vagyok.
Miya:- Köszönöm, Rin. Na és neked is, nagyúr, bár nem lett volna szükséges. Úgy gondolom, hálásnak kellene lennem, ezért megkérdezem: Mit kérsz cserébe?
Sesshomaru gondolkozott, míg Rin a fülébe nem súgott valamit. Ő erre bólintott, majd szólt:
- Azt kérem, légy a szolgálóm!
Miya meglepődött:- Mi?
Jaken:- Pompás ötlet, uram! Elvégre az életét köszönheti neked…
„… Ez lenne a sorsom? Hogy legyek a szolgád? Megérdemlem azok után, amik ma velem történtek… Úgysem tudnék elszakadni tőled, Fluff! Ahhoz túlságosan szeretlek…”
Sesshomaru nem gondolta volna, de’ Karen’ beleegyezett. Sess valami furcsa boldogságot vélt felfedezni benne.
„… Miért ilyen boldog? Hogy a szolgálóm lehet? Ez még nem ok. Vagy… talán más van mögötte? Van egy olyan érzésem, hogy valami furcsaság készül itt…”
Régi jó ismerősök
4. Rész: Az új ellenség By: Kanako
Inuyasha és a többiek, valamint Jakeru és szolgái Miya úrnő keresésére indultak. Minden fára felmásztak, minden bozót alá benéztek. Volt, aki a fűszálakat is átkutatta, mondván: talán átváltozott…
Mindenféle furcsa szolga és különleges felszerelésbe öltözött katonák is részt vettek a keresésben.
- Inuyasha! Az ott kicsoda? –Kérdezgette Shippo állandóan.
Inuyasha:- Honnan tudnám!
Shippo:- Azt hittem, jól ismered a szellemfalu lakóit…
Inuyasha:- Még kicsi voltam, mikor itt jártam! Hogy emlékeznék!
Jakeru felajánlotta segítségét:
- Tudni akarod, kis róka?
- Igen! Kérlek, mondd el!
Bal oldalukon, mintha egy hurrikán csapott volna át.
- Az ott Karoo, a futárom. Bár csak félig szellem, hihetetlen gyors.
Inuyaha:- Talán egy ékkőszilánk teszi ilyen gyorssá?
Kagome:- Mint Kogát?
Jakeru:- Nem. Karoo eredetileg is ilyen gyors. Tehetséges rajzoló. Vigyázzatok vele! Beleőrült a szellemvérébe!
Kagome:- Egy őrült?
Jakeru:- Igen. Ja, és iszonyú nagy szoknyavadász… - Sangora és Kagomére nézett – Jobb lesz vigyáznotok vele…
Sango:- Ne aggódj! Már van egy ilyenünk a csapatban…
Miroku elvigyorodott. A farkaskutya folytatta a sort Salemannal, Miyulinnel, Junnal, Kaleoval és Kalaidoval. No meg persze Lin se maradhatott ki…
Kirara mellett lépegetett egy aranyos, tigrismintás cicus.
Sango:- Barátra találtál, Kirara?
Jakeru:- Az ott Katana, Miya macskája. Mikor nincs éppen vele, Miyulinnal mászlál. Úgy látom, hiányolja a gazdit…
Miroku:- Ugyan hová mehetett a húgod, nagyúr?
Jakeru:- Ha én azt tudnám… Rajta van Miyulin nyaklánca, tehát mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban…
Miroku:- Az baj…
Az erdő közepén a keresőcsapat szétvált. Kagoméék Jakeruval tartottak. Amint keresgéltek, ráakadtak egy lepusztult szakadékra. Se fák, se növényzet, mindenhol csak hamu és elégett szellemek maradványai.
Kagome:- Mi ez a hely?
Jakeru sóhajtott:
- Ez a 100 évvel ezelőtti háború csatatere volt…
Inuyasha:- Azé a háborúé, amelyben elvesztetted a szüleidet?
Jakeru:- Pontosan.
I:- Elmondanád, hogy mi történt a háborúban? Egyáltalán kik között zajlott?
J:- Látom, nem tudsz semmiről… Akkor inkább elmondom…
Jakeru leült a földre, a többiek köré.
- Az egész úgy kezdődött, hogy az alvilág akkor még élő ura meghalt. Tudni kell, hogy az alvilág urát mindig valamilyen ceremóniával újraélesztik, így lesz élőhalott…
Shippo:- Fúj!
- …Tehát, Argon, az alvilági úr még nagyra vágyóbb lett, mint valaha. Nem volt elég neki a birodalma; meg akarta kaparintani a falunkat is. Ezért akarta fiát, Drakont eljegyezni Miyával. Apám tudta, hogy mi lnne ennek a vége, pont ezért hallani sem akart róla (Miya nagy örömére). Így megkezdődtek a harcok Ezüstfaluért. A háború sok csatából állt, mikor mi nyertünk, mikor ők. A halottsereg így is csak nőtt, mivel a mi elhunyt katonáinkat is ellenünk fordították…
Kagome:- Rettenetes lehet a saját embereid ellen harcolni…
Jakeru:- Igen… Nos, a 2 uralkodó megunta a folytonos csatákat, így hát elhatározták, hogy…
Shippo:- Békét kötnek?
Jakeru:- Badarság! Nem! Hogy egy végső csata döntse el, hogy kihez tartozzon a falu. Ez a csata itt zajlott. Több millió szellem lelte itt halálát, köztük Gordon, uralkodó és hadvezér, az apám és Novouri, a hatalmas mágusnő, az anyám is. De viszont Argon is véglegesen elpusztult, és megölték Drakont is…
Inuyasha:- Akkor most már béke van?
Jakeru:- Bár csak úgy lenne, de sajnos nem. Ugye meséltem azt a ceremóniát… Drakon is átesett rajta, csak… Nála az újraélesztés nem ment tökéletesen…
Sango:- Hogy érted?
Jakeru:- Valami hiba csúszott közbe, és Drakonból nem élőhalott, hanem, nálunk úgy mondjuk, hogy ’félholt’.
Inuyasha:- Mintha félholtra verték volna?
Jakeru:- Nem. A félholt az ő esetében annyit takar, hogy kinézete teljesen olyan, mint egy élőé, viszont a halottak tulajdonságaival rendelkezik. Például: Ha megvágod kardoddal, begyógyul a sebe; ha belelősz nyiladdal, nem fáj neki; no és a bűze… Borzalmas teremtmény…
Inuyasha:- És most őt kell legyőznötök?
Jakeru:- Igen. Bosszút esküdött, amiért megölték az apját, és amiért ilyen szörnyetegként kell élnie. Meg akarja szerezni a hatalmat, ha kell, háborúval is. Bármikor támadhatnak… És pont most jön rá hugicámra is a rapli… Ő a légió parancsnoka! Hogy képzelte ezt…
Jakeru egy darabig dühöngött magában, majd indulásra intette a többieket. Aznap nem találták meg Miyát. Úgy döntöttek, holnap a sárkányfajzatokat, Karoot és Katanát küldik el keresésére. Sango kérésére Kirara is velük tartott… Hátha ők több sikerrel járnak…
Régi jó ismerősök
5. Rész: Tomboló érzelmek By: Kanako
Miya, v. Karen már egy pár napja szolgálóként tevékenykedett Sessyéknél. Az ő dolga volt a mosás, varrás, főzés, szóval minden, amit Jaken amúgy elszúrt volna. Nem dühöngött, inkább boldog volt, amit Sess is furcsállt. Boldog volt, hogy Sesshomaru maga mellett tartja. Viszont egy valami mindig zavarta: Jaken. Állandóan körülötte legyeskedett és bámulta őt.
„… Ez a gyík, vagy béka, vagy akármi is legyen, vagy csak idegesíteni akar, vagy akar valamit tőlem…”
Az úrnő megbarátkozott Rinnel, mivel vele lehetett beszélgetni, és persze, mert ő volt az egyedüli lány ott a környéken. Rin is kedvelte, még segített is neki a munkájában.
Épp valamit főzicskéltek ott ketten, míg Jaken odament Sesshomaru mellé.
Jaken:- Sesshomaru nagyúr! Miért bíztad rá a főzést? Miért nem küldted vadászni, vagy egyebek?
Sesshomaru:- Csak azért, mert a te fősztödtől azon tűnődöm, hogy leugorjak-e a sziklákról.
Jaken:- Olyan kegyetlen vagy, nagyuram!
Jaken ezután vetett Miyára egy pillantást, és Sess észrevette, hogy már megint bámulja.
Sesshomaru:- Mondd, Jaken. Tetszik neked ez a lány?
Jaken:- Tagadhatatlan, hogy gyönyörű teremtés…
S:- Szóval igen…
Sesshomaru is nézte. Szép volt látni, ahogy olyan jól kijön Rinnel.
S:- Valóban nagyon szép lány…
Jaken erre Sesshomaru szemébe nézett. Pillantásában féltékenységet lehetett felfedezni.
Jaken:- Nagyuram! Mondd, kedveled ezt a lányt?
Sesshomaru erre nem válaszolt, csak elfordult, és tovább nézte őket. Jaken erre nagyon füstölgött magában: „… Sesshomaru-sama láthatóan szemet vetett Karenre. Nem igazság! Én láttam meg először…”
Sesshomaru: „… Úgy látom Jaken beleszeretett Karenbe, amit nem is csodálok. De szeintem nincs esélye nála…”-És elégedetten mosolygott magában.
Ezek közepette Rin faggatta Miyát.
Rin:- Karen, mit főzünk?
Miya:- Valamit, ami várhatóan ízlik majd a nagyúrnak.
Rin:- Én ehetek belőle?
Miya:- Sajnos nem. Nem bírná a kis gyomrod. Neked valami mást készítek, rendben?
R:- Jó… Karen, neked van családod?
Miya kcsit habozott a válasszal.
- Nincs családom.
R:- Most már van! –És rámosolygott a farkaskutyára.
Milya visszamosolygott, és főzött tovább. Rinnek viszont még volt kérdése.
- Karen! Szeretsz minket?
M:- Persze, kislány. Kivéve azt a Jakent. Állandóan bámul.
R:- Áruld be a nagyúrnak. Majd ellátja a baját!
M:- Igazad van. Pontosan ezt fogom tenni.
R:- És… Sesshomaru- samát is szereted?
Miya meglepődött a kérdésen.
„… Csak nem mondhatom el neki, hogy jobban szeretem, mint az életem. Ezt úgysem értené meg egy ilyen kislányka…”
- Igen. Szeretem, mint uramat.
Rin látszólag elégedett volt a válasszal.
- Én is szeretlek téged. Mintha a mamám lennél.
M:- Tényleg? De aranyos…- Megsimogatta Rin fejét.
Rin:- Majd ha megismered a nagyurat, te is szeretni fogod. Tudod, ő az apukám…- Mosolygott.
Miya nevetett. Rin is, bár nem egészen értette, hogy miért.
Rin: „… Mostmár van egy mamám is! Jaj, de jó…”
A délután folyamán Rin és Miya mosni mentek a patakhoz. Sesshomaru titokban követte őket, Jakennek azt mondván, hogy ellenőrzi, megszökik-e a lány.
A föld hirtelen pirosan kezdett izzani, és ocsmány szellemek másztak ki onnan. Rin megijedt:
- Karen! Én félek!
Miya: „… Halottak… Hogy találtak meg?…”
Összesen hárman voltak: Két élő hulla fekete lovon, és egy páncélos hadvezérféle, akinek a koponyája is látszódott…
Miya:- Mester?
Hadvezér:- Igen, én vagyok, a mester, aki íjászatra tanított egykor…
Miya:- Mit akarsz itt?
Hadv.:- Azt, hogy meghallj! – És támadott.
Miya: „… Ebben nincs drágakő… mert ha lenne, akkor azt széttörve elporladna. De nincs, ezért csak a mágia hat rá… És nekem elveszett az erőm… Drakon értesült a dolgokról…”
A hadvezér támadott, és lefoglalta Miyát. Az egyik lovas azalatt megszólalt:
- Főnök! A kislánnyal mi legyen?
- Öljétek meg!
Miya:- Azt nem!
Az egykori mester lefogta az úrnőt, mikor az Rinre nézett.
- Most megvagy! Végre meghalsz, és Drakon nagyúr hasznosíthatja az erődet! HAHAHA!
Miya:- NEM! RIN!
Ezt követően Miya egész teste lángolni kezdett, és ellökte magától a hullát. Mikor az újból nekirontott, egyszerűen szétporlasztotta egy hatalmas tűzörvénnyel. Miya aztán a Rinre támadókkal is ugyanígy végzett.
„… Egy mágus?… Az nem lehet…” – Gondolta Sesshomaru, és csak ámult. Aztán, mikot az ég hirtelen besötétült, előjött rejtekéből.
Az égből 3 istenség szállt alá: az erő, a bölcsesség, és az életvágy istenei. Ezek láncolat parancsoltak le az égből, és fogságba ejtették vele Miyát.
- Megtiltottuk neked, hogy használd az erőd! Nem vagy méltó mágusnak! Ezért most büntetést kapsz!
A láncokba villám csapott, és Megrázta Miya egész testét. Iszonyatos kiáltás kísérte a kínzást. Mikor az eszméletét is elvesztette, leengedték a láncról, és eltűntek a felhők között. Miya teste a földre hullott. Rin odafutott, és sírni kezdett:
- Karen! Mama! Ne halj meg!
Sesshomaru is odament, és karjába fogta a sérült lányt. Látszólag nagyon aggódott érte.
- Sesshomaru-sama! Meg fog halni?
- Nem… Nem hal meg…
Aztán a szellem magához szorította Miyát.
„…Legalábbis… Remélem…”- Azzal elindultak’ táborhelyük’ felé.
Régi Jó ismerősök
6. Rész: A szövetség By: Kanako
Mindeközben, valahol az alvilág sötét zugaiban egy furcsa gyíkszellem futott egyenesen az alvilág ura, Drakon palotája felé. Berontott a kapun egyenesen az uralkodó elé.
- Drakon nagyúr! – Mondta zihálva.
Drakon az ablaknál állt, és nézte alattvalóit:
- Sargi! Miért rontasz be íly váratlanul?
Sargi:- Bocsáss meg, uram, de jelentem, hogy Harát, az íjászt, és két kísérőjét megölték… megint!
Drakon meghökkent:
- Kicsoda? Szándékosan drágakő nélkülieket küldtem! Csak varázslattal tehetők el láb alól… De akkor… Ez azt jelenti, hogy…
Sargi:- Ezüstfalu úrnője, Miya tette! Visszakapta az erejét, szerencsére, nem maradandóan…
Drakon:- Hogyan? Az istenek blokkkolják az erejét! Nem gondolhatják meg csak úgy magukat…
Sargi:- Ha megengeded, uram, egy emberlány akart megmenteni… Talán olyannyira, hogy már túl nagy volt az ereje, hogy blokkolni tudják…
Drakon:- Ez nem jó… Ellentmond a tervemnek… Ha visszament a faluba, akkor nehéz lesz megvalósítani…
Sargi:- Mi is pontosan a terv, uram?
Drakon:- Hányszor mondjam még el? Miya elhagyta a falut, ezért Jakeru biztos a keresésére indult legjobb embereivel… A falu így védtelen! Könnyű lesz elfoglalni!
Sargi:- Értem, uram. Ha szabad megjegyeznem, egy nagyon jóképű férfi is volt vele… Sesshomarunak hívták…- Sargi a fiúkhoz vonzódik, azért mondta ezt.
Drakon:- Mi? SESSHOMARU?!- Hihetetlen haragra gerjedt, éles karmaival félbeszelte szolgáját.
- Mit keres itt az a félnótás? Elront mindent! Még begyógyítja Miya szívén a sebet!
Sargi:- Uram…-Feltápászkodik- Így is elég gondom van az emésztésemmel…-Összerakta magát, mivel már halott volt. Drakon rá sem hederített.
- Nem elég, hogy elveszi az esélyeimet Miyánál, most még a tervemet is tönkreteszi!
- Mily idegesítő, nem igaz?- Szólalt meg egy hang hátulról.
Drakon:- Ki vagy? Mit akarsz?
- A nevem Naraku…
Drakon:- A félszellem, Naraku?
Naraku:- Ha így ismersz, igen, én vagyok… Hallom füstbe ment a terved, alvilág ura…
Drakn:- Nem azért jöttél, hogy ezt elmondd nekem, igaz?
Naraku:- Valóban nem. Egyességet ajánlok…
Drakon:- Miféle egyességet?
Naraku:- Köztudott, hogy eleve hihetetlen képességekkel rendelkezel, de…Tudok egy módszert, ami erősebbé tesz… Szükséges lehet terved sikeréhez…- Egy ékkőszilánkot húzott elő a prémje alól- Ez a szent ékkő egy darabja. Ha használod, sokszorosára növelheti erődet…
Drakon:- Gondolom, nem ingyen van. Mit kérsz cserébe?
Naraku nevetett, mint szokott:
- Véletlenül hallottam, hogy Sesshomaru az utadban áll. Nos, nekem is. Továbbá tudom, hogy Inuyasha, a félszellem és társai Jakeru-samánál tartózkodnak, és az úrnőt keresik… Azt akarom, hogy öld meg őket! Sesshomarut, Inuyashát és a többi söpredéket!
Drakon:- Rendben, megegyeztünk! Most ide az ékkővel!
Naraku átadta a szilánkot:
- De csak kölcsönadtam! Figyelni foglak! –És köddé vált.
Drakon elnézegette az ékkövet:
- Ekkora ékkő ilyesmire képes…?
Sargi:- Uram! Szerintem csapda…
Drakon:- Nem kérdeztelek, Sargi! Így végre enyém lehet Ezüstfalu!
Sargi:- Akkor… Mi a következő lépés, uram?
Drakon:- Jelentsd be a katonáknak, hogy holnap éjszaka támadunk! Megkaparintom azt a falut!
Sargi:- Igen, uram! –És elvonult.
Drakon gondolataiba méllyedt.
„… Sesshomaru… Mindigis az utamban voltál mind a szerelemben, mind a hatalom megkaparintásában… Ha téged megöllek, szabad az út új birodalmam felé… De ahhoz először Jakerut is meg kell ölnöm… Semmiség… Aztán elfogom Miyát, és, miután megöltem, örökös szolgálómmá teszem!…”
Ördögi kacagásba fogott, közben leesett a karja. Dühösen emelte fel és szögelte vissza a helyére.
Drakon, míg élt, olyan sárkányfajzat volt, akár Kaleo és Kalaido. De 100 évvel ezelőtt, a háború után Miya megölte Gordon (Miya apja) tőrével, mert ő szervezte a halott mágusokat, akik megölték a szüleit. Az a tőr még mindig a testében volt. Ezután kezdődött az újraélesztési ceremónia, ami nem sikerült, és így Drakonból egy rozoga roncshalmaz lett. Végtagjait szögek és csavarok tartották össze, szárnyaiból csak elégett csontmaradványok maradtak, és eltávolították a szívét is. Így a szerelemből harag és bosszúvágy maradt csupán. Sesshomarut utálta, mert Miya őt szerette és nem Drakont. Jakerut is gyűlölte, mert megölte Argont, Drakon apját. Inuyasháról csak hallott, nem is ismerte, de azt gondolta, hogy&
AJÁNLOM AZ OLDALT
